Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.12.16

VII. A pedagógusok az iskolai egészségnevelés kérdéseiről

 

A felkeresett és a vizsgálatba bevont iskolákban nem csak a diákok körében történt adatfelvétel, hanem a tanárok véleményét is kértük az iskolában folyó egészségnevelésről. Akadnak, akik vitatják annak értelmét, hogy olyan tanárokat is felkértünk, akiknek munkája nem köthető szorosan az egészségfejlesztéshez, szakterületük látszólag távol áll a témától, mégis fontosnak véltük azt, hogy mindegyikük véleményét megismerjük, hiszen az eredményes iskolai munkához a teljes testület támogatása – az iskola „éthosza” – szellemisége szükséges. A 12 iskolában 224 tanár töltötte ki kérdőívünket.

 

A beiskolázottak számának csökkenéséből illetve növekedéséből az oktatási intézmény presztízsének emelkedését illetve csökkenését kívántuk megítélni. Ez persze nem minden esetben érvényes indikátor, hiszen a gyereklétszám folyamatosan csökken minden településen. Ajkán is jellemző az, hogy a beiskolázottak száma csökken, talán csak egy iskolában jellemző a növekvő tanulószám. 

 

Ön sok időt tölt el diákjai között. Minden bizonnyal meg tudja ítélni azt, hogy van-e jellemző változás az elmúlt 4-5 évben a diákok….. (%)

 

 

javulás

változatlanság

romlás

Átlagos képességében?

1

29

67

Szorgalmában?

1

13

85

Magatartásában?

0

12

88

Fizikai állapotában?

0

41

59

Egészségmagatartásában?

4

38

58

 

A pedagógusok láthatóan elégedetlenek a változásokkal, elsősorban a diákok szorgalma és magatartása romlott az utóbbi években.

 

Változott-e a diákok körében (%)

 

 

nőtt

változatlan

csökkent

A dohányosok aránya?

67

29

4

Az alkoholfogyasztók aránya?

53

45

2

A drogot kipróbálók aránya?

38

59

3

A mentális gondokkal küzdők aránya?

85

15

0

A családi problémákkal rendelkezők aránya?

92

8

0

Általában a „veszélyeztetettnek” ítéltek aránya?

86

14

0

 

A családi problémák egyre gyakoribbak, szinte minden iskolában romlott a tanulók családjának anyagi biztonsága, s ennek következtében a gyerekekre fordított energia és idő. Ez együttesen okozza a veszélyeztetettek arányának növekedését. Javulásról szinte senki sem számolt be, legfeljebb stagnálásról. Érdekes, hogy a pedagógusok nem igazán tapasztalják a növekvő alkoholfogyasztással kapcsolatos gondokat. Ezek szerepelnek tanulmányunkban, de az iskolában ennek megjelenése nyilván nem érzékelhető, elsősorban a hétvégekhez köthető tevékenységről van szó.

 

Úgy véljük, hogy e romló tendenciák következtében a nevelési funkció feladatainak ellátása a korábban oktatás-központú iskolákban is nagyobb energiákat igényel a pedagógusoktól. Ezért nem váratlan az, hogy döntő többségükben az oktatási és a nevelési feladatot egyaránt azonos súlyú feladatnak érzik. Ezzel szemben csaknem ötödük (16%) már a nevelési feladatok túlsúlyáról nyilatkozik, különösen három iskolában (1,4,8) magas a növekvő nevelési feladatokról beszámoló pedagógusok aránya.

 

Érdekes a véleménykülönbség annak megítélésében, hogy a szülőket követően kik, milyen intézmények tehetnek a legtöbbet azért, hogy a diákok a későbbiekben egészséges életet éljenek felnőtt korukban. Több helyen kifejezetten hátrább sorolták az iskola egészségnevelő feladatait, funkcióját, a feladat ellátásában fontosabb szereplőnek vélik az egészségnevelőket, orvosokat, kortársakat, mint a pedagógusokat, az iskolát. (Az 224 megkérdezett közül 92 tanár a harmadik, 32 a negyedik, 24 pedig még hátrább sorolta a pedagógusokat a helyes egészségmagatartás kialakításában szerepet játszók között.)

Ön egyetértene azzal, hogy (%)

 

 

igen

nem

nem tudom

A jövőben csak nemdohányzó tanárok taníthassanak?

16

70

13

Bevezessék az „egészségtan” oktatását legalább heti egy órában?

81

12

6

A büfétől, menzától megkövetelnék azt, hogy kizárólag egészséges ételt, italt árusítsanak?

85

10

5

A drogozáson kapott diákot zárják ki az iskolából?

 

27

53

20

 

Célszerű lenne az esetünkben „egészségtannak” nevezett órákat bevezetni az iskolákban, hiszen ennek eredményessége igazolt. Többen nem értettek egyet ezzel az elképzeléssel, ami más települések iskoláiban nem gyakran fordult elő. Az egészségtan órák bevezetésével egyet nem értők véleménye társul „a fiatalok egészségmagatartásáért nem felelősek a pedagógusok” véleménnyel, hiszen az egészségtan órák bevezetésével egyet nem értők eleve hátrább sorolták a tanárokat az előző táblázatban feltüntetett „felelősségi” rangsorban is. Van egy markáns véleménycsokor, amely szerint az iskola feladata a tananyag magas szintű oktatása, a tanítás, és minden ezt meghaladó feladat, amit a pedagógusokra hárítanak, rontja a munka eredményességét. Pedagógus interjúk igazolják azt, hogy sokan egyre nagyobb teherként élik meg a nevelés arányának növekedését, a számtalan rájuk hárított feladat ellátását – a gyámügyektől a szociális ügyekig. (NDI 2008)

 

Az iskolai büféktől az egészségesebb termékek árusítását egységesen elvárják, ugyanakkor megoszlik a vélemény a dohányzó pedagógusok alkalmazásával kapcsolatban.

 

A tanárok fele nem tartja elfogadható megoldásnak a droghasználaton kapott diák kizárását iskolából, szemben az egyharmados egyetértőkkel. A drákói szigor híveivel ilyen arányban még nem találkoztunk eddigi vizsgálataink során.

 

Ön személyesen ismeri-e, vagyis beszéltek-e a testületben az alábbi rendeletekről?

 

 

igen

„Nemzeti Drogstratégia” (2000. XII.23.)

39%

(Johan Béla) Népegészségügyi program (2003.)

23%

Az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 1997. évi törvény

54%

 

A Nemzeti Drogstratégia és a Népegészségügyi program ismertsége kedvezőtlennek mondható, más települések iskoláiban tapasztalt arányokhoz képest is.

 

Többen nem tudnak állást foglalni, míg a kérdezettek 40%-a szerint már létezik az iskolájukban egészségfejlesztési stratégia. Az iskolai egészségfejlesztési stratégiák elkészülte és a téma kijelölt felelőseinek megjelölt aránya (32%) kedvezőtlenebb eddigi tapasztalatainkhoz mérten. A tanárok egyharmada azon a véleményen van, hogy „ennél többet nem tehetnek” a diákjaik egészségének megőrzéséért, a többség mégis kritikusabb, hiszen úgy érzik, „tehetnének még többet is” (58%).

 

Nem periférikus kérdés az, hogy milyen mértékben támogatja a testület az iskolai egészségnevelési munkát, hiszen egy-két elhívatott pedagógus, egészségnevelő nem tud csodát tenni, ha az iskola „ethosza” – szellemisége nem tükrözi ezt a szándékot. Kétharmaduk szerint a tanárok többsége, ötödük szerint az egész testület támogatja és részt vesz az egészségnevelési munkában. 14% szerint ez az állapot nem jellemző a testületre, és csak néhány elhivatott pedagógus érzi sajátjának ezt a tevékenységet. Az eredmény nem igazán megnyugtatónak, inkább problémásnak mondható, főként azért, mert maguk a tanárok nyilatkoznak diákjaik erősen romló magatartásáról, szociális helyzetéről, a sok tekintetben problémás diákok magas számáról.

 

A tanárok jelentős többsége (86%) állítja, hogy előfordul az, hogy az osztályfőnöki órákat egészségnevelési tartalommal tartják meg. Ez amúgy előírt feladat, de tudjuk jól, hogy nem igazán jellemző gyakorlat az iskolákban, hiszen számtalan más kötelezően előírt teendő ellátása is éppen erre a néhány órára esik. Képzett kortárs-segítő nem gyakori az iskolákban, s külső előadókkal (62%), iskola-egészségügyi dolgozók bevonásával (50%) egészségnapok szervezésével (60%) próbálják meg egészségnevelési tevékenységüket eredményesebbé tenni. 

 

A pedagógusok több mint fele még nem tud a lokális Kábítószerügyi Egyeztető Fórum létezéséről. Ez a vizsgálat remélhetőleg ezt az arányt jelentősen javítja majd.